A portásfülke üvege vastag volt, de nem a hideg miatt. Inkább azért, hogy ne kelljen mindent hallani, ami a túloldalon történik. A férfi mögötte középkorú volt, olyan arcú, amelyre könnyű volt nem emlékezni. Ez általában nem véletlen. – A vendéglistát keresem – mondtam. Nem kérdezte, miért. Ez jó jel volt. Azok, akik sokáig dolgoznak szállodában,...
Mi történt eddig – Nem kértem előleget. Az ilyen ügyeknél a pénz csak arra jó, hogy később könnyebb legyen elfelejteni, miért is kezdted el. A nő felállt, mintha már régen eldöntötte volna, mikor ér véget a beszélgetés. Nem nyújtott kezet. Az igazság ritkán kézfogás-képes dolog. Amikor kiment, a szék még ringott egy kicsit. Mindig figyelek...
A kocsma füstje nem szállt fel, csak lebegett. Olyan volt, mintha az idő is megállt volna benne valamikor a nyolcvanas évek környékén, és azóta senki nem szólt neki, hogy menjen tovább. Az asztal kerek volt, a széle felpöndörödött a sok könyöktől és elhallgatott történettől. Előttem egy újság hevert, rajta egy férfi arca. Mosolygott. Mindig gyanús,...
Marlowe akkor kapta a hívást, amikor már azt hitte, ma nem lesz ügye. Az ilyen napok mindig gyanúsak voltak. A hang a vonal másik végén nem nevet mondott, csak egy címet. Egy hotelszobát Budapesten. Azt is hozzátette: nem bűntény, de annak akarják láttatni. Ez már elég volt. A szoba tiszta volt. Túl tiszta. A kamerák...