Az új gyermekvédelmi szabályozásból kikerülhet a homoszexualitás és a transzneműség megjelenítésének, illetve népszerűsítésének külön nevesített tilalma. Én ezt nem akarom sem politikai hisztériával, sem azzal elintézni, hogy akkor most az egyik oldal győzött, a másik veszített.
Először is tegyünk valamit nagyon világossá: nekem nem a homoszexuális emberek létezésével van problémám. Léteznek. Ugyanannak a társadalomnak a tagjai, amelyben én is élek. Ennek letagadása, elhallgatása vagy valamiféle szégyellnivaló dologként való kezelése nem gyermekvédelem.
Éppen ezért a tiltás helyett sokkal inkább a felvilágosításban hiszek. Ha egy gyerek kérdez, választ kell kapnia. A korának megfelelő, tényszerű választ.
A problémám máshol kezdődik.
Nem tartom szükségesnek, hogy az LMBTQ-témákból gyermekeknek szóló érzékenyítő program legyen az oktatási intézményekben. Az iskola elmagyarázhatja a világot, megtaníthatja, hogy különböző emberek élnek benne, és azt is, hogy senkit nem szabad emiatt bántani vagy megalázni. De a tájékoztatás és a célzott érzékenyítés szerintem nem ugyanaz.
Ugyanez a problémám a gyerekeknek szánt filmekkel és rajzfilmekkel.
Ha egy olyan rajzfilmben, amelyhez a szülő minden további nélkül odaengedi a kisgyermekét, egyszer csak azonos nemű szülőpár, nemi identitással kapcsolatos történetszál vagy más, a gyermek számára magyarázatot igénylő téma jelenik meg, akkor szerintem a szülőnek joga van előre tudni erről.
Nem utólag.
Nem akkor, amikor a gyerek már megkérdezi, mit látott.
Hanem előtte.
Én ezért sokkal értelmesebbnek tartanék egy jól látható tartalmi jelzési rendszert. Ahogy tudjuk előre, hogy egy filmben erőszak, félelmet keltő jelenet vagy szexualitás szerepel, ugyanúgy lehessen előre tudni azt is, ha egy gyermekeknek szánt műsor olyan családmodellt vagy nemi identitással kapcsolatos kérdést mutat be, amelyről a szülő esetleg előbb maga szeretne beszélni a gyermekével.
A döntést ne a televízió, a streamingplatform, egy aktivista szervezet vagy a politikus hozza meg helyette. A szülő tudja, mit bír el a saját gyermeke, és mikor.
Van ezzel kapcsolatban saját tapasztalatom is, ezért számomra ez nem pusztán elméleti vita.
Egy dolgot azonban pontosítanék azzal kapcsolatban is, amitől tartok. Nem állítanám, hogy egy rajzfilmben látott azonos nemű pár önmagában „homoszexuálissá tesz” vagy arra predesztinál egy gyermeket. Erre nincs megfelelő tudományos alap. A valódi kérdésem az, hogy egy életkorilag még nehezen értelmezhető témával mikor, milyen formában és milyen magyarázat mellett találkozik a gyerek.
Szerintem ezt kellene végre normálisan szabályozni.
Ne tiltsuk el a gyereket attól a tudástól, hogy különböző emberek és különböző családok léteznek. De ne is csomagoljunk társadalmi vitákat és identitáskérdéseket észrevétlenül a szórakoztató gyermekműsorokba.
Felvilágosítás igen. Életkorhoz igazítva. Szülői tájékoztatás igen. Jól láthatóan. Célzott érzékenyítés az oktatási intézményekben szerintem nem szükséges.
Mert számomra a gyermekvédelem nem azt jelenti, hogy eltakarjuk előle a világot.
Hanem azt, hogy nem vesszük el a szülőtől annak jogát, hogy ő dönthesse el, mikor és hogyan magyarázza el neki.
