A Duna-parton ma is látható verőcei támfal első pillantásra egyszerű mérnöki létesítménynek tűnhet. Pedig a története jóval érdekesebb ennél, és Ybl Miklós nevéhez kötődik.
A helyi hagyomány szerint Ybl 1889-ben egy barátja és munkatársa számára tervezett házat a mai Árpád út 58. szám alatt. A Duna közelsége miatt a kertet egy támfallal választotta el a folyótól, a magasabban fekvő területet pedig teraszosan alakította ki.
A megoldás annyira megtetszett a környék Duna-parti háztulajdonosainak, hogy mások is hasonló falakat kezdtek építeni. Így alakult ki fokozatosan az a közel 800 méter hosszú támfalrendszer, amely mára Verőce egyik jellegzetes épített öröksége lett.
A régi fényképeken különösen jól látszik, mennyire más volt akkor a Duna-part. A támfal nem egyszerűen árvíz és omlás ellen védő szerkezet volt: teraszokat, kerteket, lejárókat és egy különleges vízparti utcaképet teremtett.
Éppen ez benne az érdekes. Ybl Miklós neve hallatán legtöbben az Operaházra, a Várkert Bazárra vagy nagy palotákra gondolunk. Verőcén viszont egy sokkal hétköznapibb feladaton hagyta ott a kézjegyét: hogyan lehet egy meredek Duna-partot egyszerre biztonságossá, használhatóvá és széppé tenni.
És talán ez mutatja meg igazán, mit tud egy jó építész. Nem feltétlenül az a fontos, hogy minden alkotása monumentális legyen. Néha elég egy jól megtervezett támfal, amely több mint száz év múlva is meghatározza egy település arculatát.
A Fortepan archívumában is fennmaradtak olyan nógrádverőcei felvételek, amelyek hátterében az Ybl Miklós tervezte támfal részlete látható.
A múlt néha nem egy kastélyban vagy múzeumban áll előttünk. Néha egyszerűen ott húzódik a Duna partján.
FortePan és saját fotók
A történelem ösvényein – történelmi magazin támogatásával
