Kinevezik, majd visszavonják. A múlt előre nyúl hosszú karjaival és visszaránt. Lehet hogy szakértő, hozzáértő, megfelelő, de mégis van egy hibája. Olyanoknak dolgozott, akik most nincsenek.
Itt két kinevezésről van szó: Hajdú Gábort az M1 Híradó főszerkesztőjének, Borsa Miklóst pedig műsorvezetőnek jelentették be, majd a közmédia vezetése egy nappal később mindkettőjük megbízását visszavonta. A hivatalos indoklás szűkszavú volt: a megújuló hírszolgáltatásnak vissza kell állítania a társadalom bizalmát, és meg kell felelnie a társadalmi igényeknek. Konkrét szakmai vagy személyes okot nem neveztek meg.
Szerintem nem valószínű, hogy Magyar Péter két szava önmagában döntött el mindent. A „Nem hinném…” komment inkább azt jelezhette nyilvánosan, hogy a miniszterelnök nem támogatja a kinevezéseket. Egy ilyen jelzésnek természetesen komoly politikai súlya lehet, különösen egy átmeneti vezetés alatt álló közmédiában. De valószínűbb, hogy a komment csak felgyorsította vagy láthatóvá tette azt a konfliktust, amelyet már maguk a kinevezések kiváltottak.
Hajdú Gábor esetében elsősorban a közelmúltbeli szakmai kapcsolata okozhatott problémát. Korábban a Hír TV-nél és az Echo TV-nél dolgozott, majd a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Talentis Group kommunikációs szakembere és projektvezetője lett. Egy olyan közmédiában, amely éppen a korábbi politikai és gazdasági függések felszámolását, valamint a pártatlanság helyreállítását hirdeti, ez nehezen védhető választásnak tűnhetett. Nem azért, mert egy korábbi munkahely önmagában alkalmatlanná tesz valakit, hanem mert a kinevezés erősen megkérdőjelezhette volna az új híradó függetlenségének látszatát.
Borsa Miklós esete más. Ő korábban az M1 Híradó műsorvezetője volt, majd egy 2022-es interjúban elmondta, hogy a közmédiában olyan híreket is felolvasott, amelyekről tudta, hogy nem igazak vagy már megcáfolták őket. Azt is állította, hogy fizikailag belebetegedett ebbe a helyzetbe. Ez egyszerre szólhat mellette és ellene. Mellette, mert nyilvánosan beszélt a rendszer működéséről és később szembenézett a saját szerepével. Ellene, mert egy megújulást hirdető híradó első arcaként sokan éppen azt láthatták volna benne, hogy a régi közmédia egyik szereplője tér vissza.
A háttérben valószínűleg elhibázott kiválasztási folyamat áll. Úgy tűnik, a kinevezők nem mérték fel előre, hogy az érintettek múltja milyen reakciót vált ki. Amikor a sajtó és a közösségi média néhány óra alatt elővette Hajdú Mészáros-kapcsolatát és Borsa korábbi vallomását, a vezetés számára világossá válhatott, hogy ezekkel a nevekkel már az új híradó indulása előtt hitelességi válságot teremtenek.
Ez egy másik problémát is felvet: vajon ki választotta ki őket, milyen szempontok szerint, és miért csak a nyilvános felháborodás után vették észre azokat az információkat, amelyek néhány perces kereséssel elérhetők voltak? A gyors visszavonás azt mutatja, hogy vagy nem volt megfelelő előzetes átvilágítás, vagy a közmédia vezetésén belül nem volt egyetértés a személyi döntésekről.
Az én olvasatomban tehát nem egyszerűen az történt, hogy Magyar Péter odakommentelt két szót, és valaki azonnal engedelmeskedett. Inkább az, hogy a kinevezések politikailag és hitelességi szempontból védhetetlenné váltak, a miniszterelnöki komment pedig egyértelművé tette: a vezetés nem számíthat arra, hogy a kormány nyilvánosan megvédi őket. Ettől még az ügy kellemetlen, mert egy valóban független közmédiában egy miniszterelnöki Facebook-kommentnek nem volna szabad személyzeti utasításként működnie. A valódi kérdés ezért nemcsak az, hogy miért vonták vissza a kinevezéseket, hanem az is: hogyan történhetett meg egyáltalán, hogy előző nap kinevezték őket?
