Szerintem azért lett az egész Fidesz-frakcióból parlamenti trollcsapat, mert hirtelen nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy kikerültek abból a szerepből, amelyben másfél évtizedig ők diktálták a tempót.
Amíg hatalmon voltak, a parlament nekik nem valódi vitahely volt, hanem szavazógép, díszlet és erődemonstráció. Most viszont ugyanabban a teremben már nem ők írják a forgatókönyvet. És amikor egy politikai erő elveszíti a valódi irányítást, két lehetősége marad: vagy elkezd értelmes ellenzéki munkát végezni, vagy szétveri a játékot belülről.
A Fidesz szerintem az utóbbit választotta.
Az elmúlt hetek parlamenti eseményei alapján ez nem klasszikus ellenzéki politizálásnak tűnik, hanem folyamatos provokációnak. Nem vitatkozni akarnak, hanem jelenetet rendezni. Nem érvekkel próbálnak hatni, hanem botránnyal, bojkottal, sértett kivonulással, performansszal. Mintha az lenne a céljuk, hogy azt üzenjék: ha már nem mi vezetjük az országot, akkor legalább tegyük működésképtelennek a politikai teret.
A július 13-i alaptörvény-módosítás körüli események ezt nagyon jól mutatják. A Fidesz–KDNP bojkottálta az ülést, amelyen a parlament Sulyok Tamás mandátumának megszüntetéséről, valamint más intézményi és politikai változásokról szavazott. A módosítás a Reuters és az AP beszámolója szerint a volt Orbán-korszak intézményi örökségének lebontásába illeszkedett, és bevezette például a 12 éves képviselői mandátumkorlátot is.
Gulyás Gergely pedig éppen ezen a napon jelentette be, hogy lemond a Fidesz-frakció vezetéséről. A Telex és a HVG beszámolója szerint ezt azzal indokolta, hogy az új szabályok miatt a következő választáson már nem indulhatna, ezért szerinte a frakcióvezetést olyan embernek kell vinnie, aki 2030 után is parlamenti szereplő maradhat.
De szerintem itt nem csak erről van szó.
Gulyás valószínűleg azt is látta, hogy a Fidesz-frakció már nem politikai stratégiában gondolkodik, hanem túlélési jelenetekben. A párt egyik része talán még mindig államférfiúi ellenzéki szerepet szeretne játszani, a másik része viszont már csak hergel, zajt csinál, sértődöttséget termel és folyamatosan azt próbálja bizonyítani, hogy az új többség illegitim.
Ezért kérhette korábban azt is, hogy adják vissza a mandátumokat. Ez legalább egy következetes politikai gesztus lett volna: ha szerintük a rendszer már elfogadhatatlan, akkor ne legitimálják a parlamenti jelenlétükkel. Csakhogy a frakció ezt nem akarta. Mert a mandátum pénz, pozíció, nyilvánosság, mentelmi és politikai eszköz. Azt nem dobja el szívesen az, aki még bízik abban, hogy a rombolásból is lehet politikai tőkét csinálni.
Én ezért látom úgy, hogy a Fidesz-frakció „trollosodása” nem véletlen, hanem állapotjelentés.
Egykori kormánypártból olyan ellenzék lett, amely nem tudja elfogadni, hogy most már nem ő osztja a lapokat. Nem tud normálisan kérdezni, mert eddig válaszolnia sem kellett. Nem tud parlamenti vitát folytatni, mert évekig hozzászokott ahhoz, hogy a vita csak formaság. Nem tud méltósággal veszíteni, mert a saját rendszerében a vereség fogalma nem volt beépítve.
És amikor egy ilyen politikai gépezet elveszíti a hatalmat, akkor először nem gondolkodni kezd, hanem rángatózni.
Szerintem Gulyás Gergely lemondása részben erről is szólhatott. Nemcsak arról, hogy őt személyesen érinti a mandátumkorlát, hanem arról is, hogy a Fidesz parlamenti működése kezdett vállalhatatlanná válni egy olyan ember számára, aki legalább formailag még komolyan vehető politikai szerepet akart fenntartani.
Röviden: a Fidesz-frakció azért lett troll a parlamentben, mert nem tudott ellenzékké válni. Csak leváltott hatalomként viselkedik. És ez óriási különbség.
