A magyar közélet egyik furcsasága, hogy időnként évtizedekkel korábbi történetek kerülnek elő, és hirtelen új megvilágításba helyeznek egy-egy pályafutást. Most éppen Csiszár Jenő neve került ismét a címlapokra, nem televíziós szereplései vagy milánói főkonzuli munkája miatt, hanem egy régi szakdolgozat története kapcsán.
A történet szerint Csiszár Jenő kommunikáció szakos hallgatóként Havas Henrik tanítványa volt. Havas az elmúlt napokban felidézett egy régi beszélgetést, amelyben Bakács Tibor állítólag azt mondta neki: nem érti, miért kapott csak hármast Csiszár szakdolgozata, hiszen azt valójában ő írta. A történet pikantériája, hogy Bakács később a sajtóban maga is megerősítette ezt az állítást. Sőt, arról is beszélt, hogy oldalanként 1500 forintot kapott a munkáért.
Ha mindez igaz, akkor a történet messze túlmutat egy régi egyetemi csaláson. Nem egy szakdolgozatról szól, hanem egy korszakról. Arról az időszakról, amikor a média világában sokszor fontosabb volt a szereplés képessége, mint a mögötte álló tudás. Bakács állítása szerint ráadásul nemcsak a szakdolgozat elkészítésében segített, hanem korábban televíziós műsorok során is súgott Csiszárnak, amikor az elakadt vagy nem tudta a választ egy kérdésre.
A történet másik oldala legalább ennyire érdekes. Csiszár Jenő ma már nem televíziós műsorvezetőként ismert elsősorban, hanem diplomataként. 2019-ben nevezték ki Milánó főkonzuljává, ami akkor is komoly vitákat váltott ki. Kritikusai szerint a kinevezés inkább politikai bizalomról, mint diplomáciai tapasztalatról szólt. Támogatói szerint viszont a kommunikációs és kapcsolatteremtő képességek a diplomáciában is értékesek.
Az ügyben talán nem is az a legérdekesebb kérdés, hogy valóban Bakács Tibor írta-e a szakdolgozatot. Hanem az, hogy mit mond ez a történet a magyar elitképzésről és a közéletről. Ha egy ember valóban úgy jut diplomához, hogy más írja meg helyette a dolgozatot, majd később ismert médiaszereplővé, végül főkonzullá válik, akkor óhatatlanul felmerül a kérdés: mennyit ér maga a teljesítmény, és mennyit érnek a kapcsolatok?
A történet végén azonban ott van Havas Henrik mondata, amely talán mindennél jobban összefoglalja az ügy lényegét. Havas szerint azért adott csak hármast a dolgozatra, mert a vizsgán Csiszár nem tudott érdemben beszélni a saját szakdolgozatáról. Magyarán: lehet valaki birtokában egy papírnak, de a tudást nem lehet végleg kiszervezni másnak. Előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor meg kell mutatni, mi van a diploma mögött.
És talán ez az egész történet valódi tanulsága. A szakdolgozatot meg lehet íratni. A vizsgára lehet súgni. A karriert lehet építeni. De a tudás helyére hosszú távon semmilyen bértollnok nem állítható.
