A Kossuth-díj körüli viták az utóbbi években egyre kevésbé szólnak magáról a teljesítményről, és egyre inkább arról, hogy ki melyik értékrendhez áll közelebb. Ez nem egy új jelenség, de ma sokkal látványosabb.
A Kossuth-díj mindig is kettős természetű volt: szakmai elismerés és állami döntés egyszerre. És mivel az állam adja, a mindenkori hatalom világlátása óhatatlanul megjelenik benne. A különbség inkább abban van, hogy ma ezt sokkal élesebben érzékeljük – vagy talán már nem is próbálják annyira elfedni.
Amikor egymás mellé tesszük a különböző díjazottakat – Kodálytól Patakiig –, akkor nem is feltétlenül az egyes életművek kerülnek fókuszba, hanem maga a minta. Az a vonulat, amelyből sokak számára az rajzolódik ki, hogy a díj egyre inkább értékválasztást tükröz, nem pedig széles körben elfogadott szakmai konszenzust.
Ez részben a közeg változása is. A közélet ma sokkal inkább polarizált, a kultúra pedig rég nem „semleges tér”. A díjak így nemcsak elismernek, hanem üzennek is. Azt mondják meg, hogy az adott korszakban mi számít legitimnek, támogatandónak, „helyesnek”.
És itt kezd el elcsúszni valami.
Mert amíg egy díj mögött szélesebb szakmai egyetértés áll, addig erősíti a presztízst. Amikor viszont a döntések egy része vitatottá válik, akkor nem feltétlenül az adott alkotó értéke csökken, hanem maga a díj veszít a súlyából. Nem azért, mert ne lennének kiváló díjazottak – hanem mert egyre kevesebb az olyan döntés, amelyet a teljes szakma magáénak érez.
Ami ebből hosszabb távon kirajzolódik, az nem feltétlenül az, hogy „már csak a politika számít”. Inkább az, hogy a díj egyre inkább identitásjelölővé válik. És ha ez így marad, akkor előbb-utóbb kialakulnak a párhuzamos kánonok: minden oldalnak meglesznek a maga elismertjei, a maga „Kossuth-díjasai” – még ha nem is hivatalosan.
És talán ez a legnagyobb veszteség. Mert egy ilyen díj igazi értéke nemcsak az elismerésben van, hanem abban a ritka pillanatban, amikor egy ország nagyjából egyet tud érteni abban, hogy „igen, ő valóban megérdemli”. Ha ez eltűnik, akkor a díj még létezik – csak már nem ugyanazt jelenti.
