Van az a pont, amikor már nem kell elemezni. Nem kell szakértői panel, nem kell „mindkét oldal”, nem kell az örökös maszatolás, hogy „nézzük meg több szempontból”. Mert van, amikor a kép olyan tiszta, hogy már csak az nem látja, aki nem akarja.
Itt tartunk.
Több ezer napja rendeleti kormányzás van. Nem átmenetileg. Nem kivételesen. Hanem gyakorlatként. És közben még mindig előkerülnek azok a mondatok, hogy „a jogállami intézmények működnek”. Persze. Papíron minden működik. Mint a leborult szivarvég: még parázslik, de már rég nincs benne tartás.
Aki figyelte Orbán Viktor működését az elmúlt években, az pontosan tudja: ez a rendszer nem szereti a vitát. A vita időigényes, kiszámíthatatlan, és ami a legrosszabb – kockázatos. Ezért nem vitázik. Inkább kezel.
És a „kezelés” nem tegnap kezdődött.
Szépen, lépésről lépésre jutottunk el oda, hogy ha valaki hangosabb a kelleténél, akkor előbb-utóbb megjelenik körülötte valami. Vizsgálat, eljárás, hatóság, indok mindig akad. És mindig van egy hivatalos magyarázat is, ami első ránézésre még meg is állja a helyét. Másodikra már kevésbé.
Aztán jön a szokásos mondat: ez nem politika, ez jog.
Persze.
Közben meg ott állunk, és nézzük, ahogy a rendszer egyre kevésbé próbál úgy tenni, mintha nem az lenne, ami. Már a díszlet is kopik. Már nem kell annyira ügyelni a formákra. Mert nincs, ami kikényszerítse.
Sokan még mindig az European Union-tól várják a megoldást. Mintha majd Brüsszel egyszer csak bekopogna, és azt mondaná: „eddig és ne tovább”. Csakhogy ez a történet már rég nem erről szól. Az EU egy hivatkozási pont lett. Ha kell, ellenség. Ha kell, pénzforrás. De nem fék.
És akkor jön a nagy kérdés: lesz-e „leszámolás”?
Mintha nem látnánk, hogy már zajlik. Nem egyetlen nagy mozdulattal, nem látványosan, nem egy napon. Hanem apránként, következetesen, mindig egy kicsit tovább tolva a határt. Mindig kipróbálva, hogy meddig lehet elmenni.
És mindig kiderül, hogy egy kicsivel még tovább.
Nem, ez még nem Vlagyimir Putyin rendszere. De az irány már nem kérdés. A logika ismerős. A módszer egyre kevésbé finomkodik.
A hatalom nem felejt. És főleg nem bocsát meg.
Aki azt hiszi, hogy most majd visszavesznek, az nem figyelt. Ez nem az a történet. Itt nincs visszalépés. Itt csak előre van – vagy inkább lefelé.
A leborult szivarvég már nem ég sokáig.
De addig még füstöl rendesen.
