Az elmúlt hetek képei és szerepeltetései nem külön-külön érdekesek, hanem együtt adnak ki egy ismerős mintázatot. A magyar politika ugyanis egy ideje nem válaszol a kritikákra, hanem ellenképeket gyárt. Nem érvel, nem tisztáz, hanem bemutat, felmutat, körbehordoz.
Ebben a logikában értelmezhető Gáspár Evelin szerepeltetése is. Az a tény, hogy szakmai felkészültsége, tapasztalata vagy teljesítménye nem indokolná azt a pozíciót, amelyben megjelenik, önmagában még nem lenne politikai ügy. Az viszont igen, hogy nem szakmai okból van ott, hanem szimbolikus okból. Moszkvában Szijjártó Péter mellett, majd Washingtonban Marco Rubio felé bemutatva nem munkát végez, hanem üzenetet hordoz. Nem azt, hogy „ő erre alkalmas”, hanem azt, hogy „látjátok, nálunk nincs az, amivel minket vádoltok”.
Ez az üzenet nem a semmiből jön. Előzményei vannak, például Lázár János korábbi, cigányozásba hajló megszólalásai, a WC-kefés történet, amelyek után nem társadalmi önvizsgálat következett, hanem kommunikációs ellenmozgás. Nem a probléma lett kezelve, hanem a vád lett letakarva.
Ugyanez a mechanizmus volt felismerhető Orbán Viktor hatvani DPK-gyűlésén készült képeken is. A parolázás önmagában semmit nem jelentene, ha nem lenne kontextus. De van. Egy olyan politikai térben jelenik meg, ahol a közbeszédet évek óta terhelik kirekesztő, leegyszerűsítő, sztereotípiákat mozgósító mondatok. Ilyenkor egy kép nem semleges. A szemlélő nem rosszindulatú, amikor asszociál, hanem egyszerűen olvasni próbálja az üzenetet, amit elé tettek.
A közös pont ezekben az esetekben nem a szereplők származása, kinézete vagy identitása. A közös pont az, hogy emberek díszletté válnak. Kirakati bizonyítékká arra, hogy „nincs itt semmi baj”, miközben a bajról soha nem volt valódi beszéd. A rendszer nem integrál, hanem demonstrál. Nem felemel, hanem felmutat.
Ez nem kirekesztés felismerése, hanem annak belátása, hogy a politika itt nem társadalmi problémákat kezel, hanem kommunikációs kockázatokat menedzsel. A szakmai alkalmasság háttérbe szorul, a kép előtérbe kerül. A mondatok helyett fotók válaszolnak, a viták helyett jelenetek.
A kérdés ezért nem az, hogy ki hol áll egy képen, vagy ki mellett ül egy tárgyaláson. A kérdés az, hogy miért van szükség minderre. És amíg erre nem tartalmi válasz születik, addig minden újabb „bizonyító” szerepeltetés csak tovább erősíti azt az érzést, hogy a valós problémák nincsenek megoldva – csak elfedve.
@ge.001 Marco Rubio amerikai külügyminiszter látogatása 🇺🇸
♬ eredeti hang – Evelin Gaspar
