Ez egy izgalmas nyelvészeti és társadalomtörténeti kérdés! Sokan azt hiszik, hogy a magázódás „ősi” magyar szokás, pedig valójában egy viszonylag kései, külső hatásra kialakult forma.
Íme egy rövid áttekintés arról, hogyan váltottunk az egységes tegezésről a többrétegű megszólítási formákra.
1. Az „aranykor”: Amikor még mindenki tegeződött
A középkorban és a korai újkorban a magyar nyelvben nem létezett magázódás. Társadalmi állástól függetlenül mindenki tegezett mindenkit.
- A jobbágy tegezte a földesurát.
- A katona tegezte a hadvezért.
- Sőt, az imádságokban az Istent is tegezzük (ez a mai napig megmaradt: „Miatyánk, ki vagy a mennyekben…”).
2. A 17. század: A váltás kezdete
A változást a latin és a német nyelv udvari etikettje hozta be. A nemesség körében megjelent az igény, hogy a rangbéli különbségeket a beszédben is kifejezzék.
- A „maga” kialakulása: Ez a magad szóból ered. Eredetileg visszaható névmás volt, de elkezdték tiszteleti formaként használni (pl. „Kegyelmed magát jól tartja”).
- A többes szám használata: A német Sie mintájára elterjedt a többes számú megszólítás („kendtek”, „kegyelmetek”), még akkor is, ha csak egy emberhez beszéltek.
3. A 18-19. század: A magázódás virágkora
Ebben az időszakban vált igazán bonyolulttá a magyar társas érintkezés. A tegezés visszaszorult a családra, a barátokra és az alacsonyabb néposztályokra.
| Időszak | Jellemző forma | Kik használták? |
| 18. század | Kegyelmed (Kigyelmed) | A nemesség és a polgárság általános tiszteleti formája. |
| 19. század eleje | Ön | Széchenyi István „alkotása”. A német Sie mintájára, a nehézkes Kegyelmed helyett vezette be a nyelvújítás során. |
| 19. század vége | Maga | Ekkorra a maga már kezdett „lefelé csúszni” a ranglétrán, és megjelent a távolságtartóbb, hidegebb jellege. |
4. A 20. század: Az „úr”-tól az „elvtárs”-ig
A két világháború között a megszólítási rendszer extrém módon hierarchikussá vált (méltóságos, tekintetes, nagyságos urak/asszonyok).
- 1945 után: A kommunista vezetés megpróbálta eltörölni az „úri” magázódást és az Önözést. Bevezették a kötelező tegezést az „elvtárs” megszólítással, de ez a magánéletben és az idegenek között sosem tudta teljesen kiszorítani a hagyományos magázódást.
- Rendszerváltás után: Visszatért az Önözés mint a hivatalos, udvarias forma, de ezzel párhuzamosan elindult egy globális trend: a tegezés (angol hatásra és a digitális kommunikáció miatt) rohamos térnyerése.
A váltás a tegezésről a magázásra a 17. században kezdődött, és a 19. századra vált általánossá. Ma ott tartunk, hogy a folyamat megfordult: a tegezés egyre több területet hódít vissza (munkahelyek, reklámok, internet).
