Hogyan keress társat úgy, hogy nem a képekkel operálsz amit feltöltesz, hanem tartalmakat generálsz, hogy jobban megismerjék a gondolkodásod?
Én egyre inkább azt látom, hogy a társkeresés nem azért nehéz, mert nincs kivel ismerkedni, hanem azért, mert rossz sorrendben mutatjuk meg magunkat. Előbb jönnek a képek, aztán – ha egyáltalán – a gondolatok. Pedig hosszabb távon pont fordítva lenne értelme.
Ha valóban társat keresel, nem elég az, hogy „jól nézel ki egy fotón”. A kép egy pillanat. Egy jó fény, egy jó szög, egy mosoly. De nem mondja el, hogyan gondolkodsz, mitől leszel kíváncsi, mitől leszel türelmes vagy épp makacs. Márpedig ezekből lesz egy kapcsolat.
Ezért én azt tanácsolom: próbáld meg nem képekkel kezdeni, hanem tartalommal. Írj. Mesélj. Mondj véleményt. Nem magadról, hanem a világról. Arról, ami foglalkoztat, ami felidegesít, ami megnevettet. Így nem az arcodat ismerik meg először, hanem az eszedet és a lelkedet.
Ez persze nem mindenkinek való. És ez így van jól. Aki csak lapozgatni akar, az továbbmegy. Aki viszont megáll egy gondolatnál, reagál rá, vitatkozik vele, kérdez – az már kapcsolódik hozzád. Nem a testedhez, hanem a gondolkodásodhoz.
Fontos tudni: ez a módszer lassabb. Nincs azonnali visszajelzés, nincs tömeges sikerélmény. Viszont van szűrés. És szerintem ez óriási előny. Mert nem mindenkivel akarsz összejönni. Csak azzal, akivel egy hullámhosszra tudsz kerülni.
Azt sem mondom, hogy a képek feleslegesek. Csak azt, hogy ne ők vezessenek. Legyenek másodlagosak. Előbb derüljön ki, hogy van miről beszélni. Hogy érdekel-e egymás gondolkodása. Hogy lehet-e együtt nevetni vagy vitatkozni anélkül, hogy megsértődnénk.
Ha így keresel társat, kevesebb ember fog érdeklődni irántad. De akik igen, azok nem véletlenül teszik. És ha valamihez érdemes türelmesnek lenni, az szerintem pont ez.
Nem gyors siker. De emberibb út.
A témát támogatta 50-esek 60-asok klubja
