Időről időre felbukkan az állítás, hogy a balkezesek valamiben különlegesek. Kreatívabbak, gyorsabban gondolkodnak, máshogy látják a világot – vagy egyszerűen csak „jobbak”, mint a jobbkezesek. A valóság ennél árnyaltabb, és éppen ettől érdekes.
A balkezesség nem rendellenesség, hanem egy stabilan jelen lévő emberi sajátosság. A népesség nagyjából egytizede balkezes, és ez az arány évszázadok óta alig változik. Ha valódi hátrány lenne, a természet már régen „kiszűrte” volna. Ehelyett inkább arról van szó, hogy a balkezesek idegrendszere sok esetben másképp szervezi az információkat.
Gyakran megfigyelhető náluk egy rugalmasabb, asszociatívabb gondolkodásmód. Nem feltétlenül gyorsabban jutnak el egy megoldáshoz, hanem több irányból közelítenek hozzá. Ez az oka annak, hogy a művészetekben, kreatív szakmákban, sőt bizonyos sportágakban feltűnően sok balkezes bukkan fel. Nem azért, mert okosabbak lennének, hanem mert másképp kapcsolják össze a részleteket.
A sport jó példa erre. Egy balkezes teniszező vagy vívó nem feltétlenül erősebb vagy gyorsabb, egyszerűen szokatlan. Az ellenfelek kevesebbet találkoznak ilyen mozgásmintákkal, ezért egy pillanatnyi bizonytalanság is elég lehet az előnyhöz. Ez nem genetikai fölény, inkább statisztikai furcsaság – de a gyakorlatban nagyon is számít.
A balkezesek másik „rejtett előnye” az alkalmazkodás. A világ döntően jobbkezesekre van tervezve: ollók, kilincsek, kezelőfelületek, mozdulatsorok. Egy balkezes már gyerekkorától kénytelen figyelni, korrigálni, alternatív megoldásokat találni. Ez sokaknál tudatosságot és rugalmasságot alakít ki, amit később más területeken is hasznosítanak.
És mi a helyzet azokkal, akik mindkét kezüket nagyjából egyformán használják? A kétkezesek még ritkábbak, és gyakran félreértik őket. Nem arról van szó, hogy mindenben kétszer olyan ügyesek lennének. Inkább az történik, hogy az agyféltekék közötti munkamegosztás kevésbé merev. Ez segíthet a feladatok közti gyors váltásban, az összetettebb tevékenységekben, ahol egyszerre kell precízen és kreatívan gondolkodni.
Ugyanakkor ennek ára is van. A nagyfokú rugalmasság néha lassabb döntésekkel jár, mert több lehetőség fut párhuzamosan. Ez nem gyengeség, inkább egy másfajta működés, ami bizonyos helyzetekben előny, máskor kevésbé.
A végén érdemes kimondani: nincs „jobb” vagy „rosszabb” kéz. A jobbkezesek előnye, hogy a világ rájuk van szabva. A balkezeseké és kétkezeseké pedig az, hogy gyakran megtanulnak kilépni a megszokott keretekből. A különbség nem értékítélet, hanem működésmód.
