Az elmúlt időszakban egyre gyakrabban bukkan fel a közösségi médiában és egyes publicisztikákban az állítás, miszerint Radnai László „Dubajba szökött”. A mondat hatásos, könnyen terjed, és pontosan beleillik abba a sémába, amelyet a magyar közélet már jól ismer. Csakhogy éppen ezért érdemes megállni egy pillanatra, és feltenni a kellemetlen kérdéseket.
Ki Radnai László, és miért lett hirtelen érdekes?
Radnai László neve elsősorban gazdasági összefüggésekben jelenik meg. A hozzá köthető vállalkozások – különösen a B+N Referencia Zrt. – az elmúlt években jelentős állami és önkormányzati megbízásokat kaptak, főként létesítményüzemeltetési és takarítási területen. Ez önmagában még nem botrány, hanem üzleti tény. A kérdések ott kezdődnek, ahol a közpénz, a koncentrált piaci jelenlét és az átláthatóság találkozik.
Mi az, amit biztosan tudunk?
Ami tényként kijelenthető:
– nincs nyilvános körözés
– nincs jogerős ítélet
– nincs hivatalos hatósági közlés arról, hogy Radnai László elmenekült volna
– nincs olyan bírósági vagy ügyészségi dokumentum, amely „szökésről” beszélne
Ez nem vélemény kérdése, hanem ellenőrizhető állapot.
Akkor honnan jött a „Dubaj” történet?
A „Dubaj” ebben az esetben nem földrajzi adatként működik, hanem szimbólumként. A magyar nyilvánosságban Dubaj régóta egyfajta gyűjtőfogalom: azt jelenti, hogy „külföld”, „elérhetetlen”, „ahol nem kérdeznek”. Amikor egy üzletember neve mellé ez a város társul, az már fél mondatban elvégzi a narratív munkát.
A probléma ott van, hogy a sejtetés nem bizonyítás. A média egy része mégis szereti ezt a határmezsgyét, mert jogilag nem állít, de érzelmileg már elítél.
Lehetséges-e, hogy külföldön tartózkodik?
Természetesen lehetséges. Ahogy az is, hogy nem. Üzletemberek rendszeresen utaznak, befektetéseket tárgyalnak, magánéleti okokból tartózkodnak más országokban. A külföldi jelenlét önmagában nem menekülés.
A „szökés” jogi kategória. Ahhoz hatósági eljárás, elől való menekülés és ennek dokumentáltsága kellene. Ilyenről jelenleg nincs nyilvános információ.
Miért most lett ez mégis téma?
Ez a kérdés talán fontosabb, mint maga a Dubaj-állítás. A gazdasági háttérszereplők nevei jellemzően akkor kerülnek elő, amikor:
– a politikai tér feszültebbé válik
– közpénzekkel kapcsolatos viták erősödnek
– a közvélemény „arcokat” keres az absztrakt folyamatokhoz
Ilyenkor a média hajlamos személyesíteni rendszerszintű kérdéseket. Egy név könnyebben fogyasztható, mint egy összetett gazdasági modell.
Támadás vagy újságírás?
Ez az a pont, ahol érdemes felhúzni a szemöldököt. A kérdezés legitim. A gazdasági kapcsolatok feltárása legitim. A sejtetés viszont nem azonos a feltárással. Amikor egy állítás úgy terjed, hogy közben mindenki ügyel rá, hogy „csak kérdez”, az valójában véleményformálás bizonyítás nélkül.
Ez nem Radnai Lászlóról szól kizárólag. Ez a módszerről szól.
Mi következik ebből?
Az, hogy külön kell választani:
– mit tudunk,
– mit feltételezünk,
– és mit szeretnénk hinni.
A „Dubajba szökött” mondat jelenleg az utóbbi kettő határán mozog, de nem lépte át az elsőt. Ettől még lehetnek kérdések Radnai László üzleti kapcsolatairól, a közbeszerzési rendszer működéséről vagy az állami megbízások koncentrációjáról. Ezek valós, vizsgálható ügyek.
Csak épp nem segít rajtuk, ha egy hangzatos, de bizonyítatlan mondattal próbáljuk lezárni őket.
A magyar közélet nem attól lesz tisztább, hogy újabb „szökéstörténeteket” gyártunk, hanem attól, ha a rendszereket értjük meg. A kérdés nem az, hogy ki hol van, hanem az, hogy mi hogyan működik – és ezt már nem lehet elintézni egyetlen városnévvel.
