Rólam

Ez az oldal személyes és közéleti témákkal foglalkozó publicisztikai blog, amely önálló véleményeket és elemzéseket közöl.

1963-ban születtem Budapesten, Kőbányán. Életem a mai napig erősen kötődik ehhez a városrészhez, bár az elmúlt hat évtized során számos kerület és több település is otthont adott nekem. Jelenleg Lovasberényben élek, egy kedves Fejér megyei faluban, amelyet rendes, békés emberek laknak.

Életem első három évét édesanyámmal, bátyámmal és édesapámmal töltöttem az akkor még Városszéli telepnek nevezett területen. Itt szoba-konyhás, kertes házak álltak, amelyek néhány száz családnak adtak otthont. Édesapám, Arold Imre a Testnevelési Főiskola elvégzése után – akkor még tanársegédként – az intézményben maradt, amely azóta egyetemmé fejlődött. Haláláig, ami harmincéves koromban következett be, ott is tanított.

Édesanyám a Kőbányai Porcelángyárban kezdett dolgozni betanított munkásként, majd a Bajcsy-Zsilinszky Kórházból ment nyugdíjba 55 évesen. Jelenleg 92 éves, és szintén Lovasberényben él.

Óvodába is a telepen jártam, és az általános iskolai tanulmányaimat is ott kezdtem és fejeztem be, a Jászberényi úti iskolában.

Középiskolai tanulmányaimat az Ecseri úti vendéglátóipari szakközépiskolában és szakmunkásképzőben végeztem, majd cukrászként kezdtem dolgozni. Ezt követően a MAHIR-nál folytattam pályámat kocsikísérőként: egy öreg Barkasszal jártuk az országot, reklámanyagokat és kisebb reklámajándékokat – bűvös kockát, gravírozott tollakat és mindenféle apróságot – szállítva. Részt vettem az akkori Traubis és CASCO-s plakátkampányok terítésében is.

Ezután a Bajcsy-Zsilinszky Kórház kertészetében dolgoztam öt éven át. Ezt az időszakot 1983-ban 18 hónapos sorkatonai szolgálat szakította meg: előbb Adyligeten, majd Sopronban szolgáltam.

Leszerelés után nem sokkal a KIPSZER-nél vállaltam munkát, ahol közel öt éven át villanyszerelők pallérozták a tudásomat.

1986-ban nősültem először, és ebből a házasságból két fiúgyermekem született.

1991-ben a munkám szükségtelenné vált a KIPSZER számára, így hat hónapon át munkanélküliként „kerestem a kenyeremet”. Eközben igyekeztem az épülő házunkra koncentrálni, ami csak félsikerrel járt. 1992-ben elváltam, majd a munkanélküli időszak után állást kaptam az MTA egyik irodaépületében. Ez volt talán életem egyik legnyugodtabb munkája: portásként dolgoztam. 🙂 Itt elvégeztem egy kazánfűtői tanfolyamot is, de mivel örökmozgó természetem hamar előtérbe került, rövidesen az Atrium Hyatt Szállodában találtam magam takarítóként és ablaktisztítóként. Jó csapat volt.

1993-ban újra nősültem, és megszületett harmadik fiúgyermekem.

Sajnos ez a házasság sem tartott örökké, az új évezred elhozta a második válásomat is.

Ekkorra már „kábelbarátként” dolgoztam Budapesten, főként a XIII. kerületben. Kezdetben a nem fizető előfizetők lekapcsolásával foglalkoztam, majd előrelépve új bekötéseket végeztem, illetve részt vettem a UPC akkoriban teret nyerő csillagpontos hálózatának kiépítésében a XIII., később a XII. és a XVI. kerületben is.

Ekkor találkoztam először igazán az internettel. A cégen belül üzletkötővé váltam, és a „hálót” árultam a Belvárosban. Egyre jobban érdekelt az internet tudása és működése, ezért jelentkeztem egy újsághirdetésre az akkori piacvezető internetes cégnél, az Internettudakozó Kft.-nél. Az ott töltött idő alatt jöttem rá, mi az, ami engem igazán érdekel: az ügyfelek.

És ekkor megszületett Magyarország első kegyeleti portálja: a Kegyelettel.hu…